Igen, november végén jöttem haza a hosszú, megszakításokkal együtt húsz évi csavargásból. Kérdezte valaki: "Na, és hogy jött be a hazaköltözés?"
A válaszom, ahogy éppen eszembe jutott, és ami még most, írás közben jön hozzá:
Felbecsülhetetlen értékű, hogy a családdal, régi barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel bármikor személyesen találkozhatok.
Meg a Várból lenézni a városra.
Na meg a Túró Rudi és más kaják.
És még sok minden: hogy a villamoson remekül lehet szórakozni elcsípett beszélgetésfoszlányokon, amit csak mi, magyarok érthetünk, a magyar zene, tánc, hogy béke, biztonság van (a bécsi Westbahnhof körül, Münchenben, Stockholmban vagy Londonban este 10 után már nem szívesen mászkálok, de Pesten nyugodtan sétálok haza egyedül az éjszaka kellős közepén), egyebek.
Bécsi benyomások (még több fotó): Vienna impressions
Pár, gyakorlati dolog kissé még döcögősen indul be, de mindenhol segítőkészséget tapasztalok, ha bármi elintéznivalóm van. (Nem, nem azért, mert bárhol is kivételeznének a Művésznővel - a legtöbb helyen sem a nevemről, sem az arcomról nem ismerik fel Gerák Andrea énekesnőt. Teljesen rendben van; különösen az utóbbi pár évben nem is igen dolgoztam sokat az karrieremen itthon. Bár néha van, aki megjegyzi, hogy mintha már látott volna valahol, ugye, voltam a tévében?...)
Ezúton is nagyon szépen köszönöm a barátaimnak és ismeretleneknek minden eddigi segítséget; Katának és Rékáéknak, hogy náluk lakhattam egy kis ideig, meg azoknak is, akik felajánlották, hogy meghúzhatom ott magam, ha úgy alakul, Panninak ezt a kis netbookot, a tánccipőket vagy egy kispárnát, nadrágot, a hajfestéket, egy-egy darab csokit, egy rúd bejglit vagy egy szelet pizzát, a zacskónyi, isteni pogácsát...
Szép lenne azt mondani, hogy a díva vastag bankszámlával jött haza, de a jelenlegi helyzetben minden kis apróságnak is hálásan örülök.
Például szívesen fogadom, ha meghívsz egy virtuális kávéra, köszönöm!
A kézzelfogható támogatás mellett nagyon sokat ér mindaz a rengeteg biztatás, amit kaptam és kapok: család, barát, kolléga, ismerős, ismeretlen, bárki, akivel csak beszélek, mind örül, hogy hazajöttem! Kivétel nélkül. Egyetlen olyan hangot sem hallottam, hogy "Jaj, minek jöttél vissza ide, majd meglátod, milyen sz@r az élet ebben az országban!"
Persze, láttam az elmúlt hetek tüntetéseit és egyéb politikai kabaréit, hallottam panaszokat, de ezeket most nem akarom itt kommentálni. A lényeg: a hibákkal, problémákkal együtt is jó itthon lenni.
Az évek alatt fordult már elő olyan, hogy hazalátogattam, de örültem, amikor pár nap után inkább visszamehettem: idegen, rideg, feszült, zaklatott, lepusztult volt a légkör.
Most viszont jó. Bizony, mondhatnám akár azt is, hogy felemelő.
Állok a Parlament előtt, amelyre magyar és székely zászló van kitűzve, nem pedig EUs, nézem a csillagos eget, sírok alatta eleget... - igen, elérzékenyülök, annyira felszabadító a tudat, hogy ez a miénk, ez az enyém. Itthon vagyok.
És optimistán nézek a közelebbi és a távolabbi jövőbe, mert nekünk, magyaroknak szerintem itthon van a legtöbb lehetőségünk - olyasmikre gondolok, amik más országokban is csak az állampolgárok számára érthetők el (hitelkonstrukciók, pályázatok, stb), illetve: az, aki itthon nőtt fel, itthon fog az élet minden területén a legkönnyebben eligazodni, kapcsolatokat használni.
Még egy: van, akinek ez nem fontos, van, akinek egyáltalán nem is reális, de nekem, művésznek elsőrendű szempont, hogy milyen egy hely energiája, kisugárzása, hangulata, aurája, akármije. The vibes, amit "csak" érez, érzékel az ember. Én éltem eddig 8 európai, gazdag, multikulti nagyvárosban, de egyiket sem éreztem olyan kellemesnek, szabadnak, barátságosnak és karakteresnek, mint a kevésbé "haladó", "nem annyira nyitott", "kissé elmaradott", szegényebb Prágát vagy Budapestet. A különbség e kettő között talán csupán annyi, hogy a csehek szerencsésebbek voltak a történelemben, és a gyönyörű építészeti remekeiket nem lőtték annyira szét, valamint mi, magyarok, talán egy picivel magasabb rezgésszinten vagyunk, nagyobb lángon égünk.
[gallery ids="3075,3076,3077,82,85,10" type="rectangular"]
Egyik kedvenc városom, Cesky Krumlov
Egyébként a bő két hónap alatt eddig három emberrel ismerkedtem meg Pesten, akik szintén hosszú idő, 10-15 évek után költöztek most haza, és örülnek neki.
Sejtem, hogy lesznek még többen is, ezért pár sorban később még elmesélek egy-egy történetet hazatérőkről, hátha valakit majd inspirál.
Biztosan van még valami, ami bennem ragadt, és egy másik alkalommal fog kikívánkozni; iratkozz fel a blogomra, hogy ne maradj le róla!
Most egy kis dallal fejezem be, a Lánchíd alól. Gyakran így sétálgatok; ha jártadban-keltedben netán egy ilyen hangot hallanál valahol, lehet, hogy én vagyok - gyere oda hozzám, örülni fogok neked!
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=hUoftI2FDhg&w=560&h=315
*****Támogatnál? Online kalapozás (elegánsabban: crowdfunding)*****
Ha tetszett, és szeretnél hozzájárulni a munkáimhoz, többféleképpen megteheted. Igen hálásan megköszönöm, amire lehetőséged és hajlandóságod van.
- PayPal-on keresztül bármekkora összeggel,
- A Ko-fi weboldalamon 1, 2, 3... csésze virtuális kávéval,
- Bankszámla:
IBAN: HU46 120105320021373500100000
SWIFT: UBRT HUHB
Raiffeisen Bank, Gerák Andrea - Oszd meg másokkal is, amit itt láttál-hallottál-olvastál,
- Ha meglátsz, meghallasz valahol, gyere oda hozzám, és köszönj nekem, örülni fogok :)
Előre is nagyon köszönök mindent!
-- Gerák Andrea
-- Gerák Andrea (azaz, sokaknak csak Gerákandi)
