Na, remek... Megint megbuntettek a kozteresek a Váci utcában...
Gyönyörűen énekelek az egyszal hangommal, örülnek az emberek, mondanak nekem szépeket, mint "Legszebbhang, amitvalahaishallottaméletemben", mosoly varazsolodik az arcukra, a síró kisgyerek megnyugszik és elhallgat, a kislány táncol a pörgős szoknyajaban.. Erre jönnek megint a kisebbségi erzettol erősen frusztrált egyenruhasok, és újra megbuntetnek.
És bunkó módon viselkednek; készül a feljelentés a hivatali visszaelesert. .
ÉNEKELEK. .
Ami nemszabálysértés, csupán egy önkormányzati rendelet tiltja - a művészi önkifejezést mint a szólásszabadság alá tartozó alapvető emberi jogot viszont csakis és kizárólag TÖRVÉNY korlatozhatja, de Magyarországon az Alaptorveny védi az emberi jogokat, és nincs törvény, amely korlátozná oket. Tudtommal, de vilagosítsatok fel, ha tévedek! .
Köszönöm, hogy elolvastad, és ha úgy gondolod, hogy értékes, amit csinálok, megköszönöm a támogatást!
Mellesleg, ami még külön felháborító: egy ideje itt van egy kis zenekar Koreabol, három srác, akik naponta órákat játszanak a Váci utcában engedély nélkül, erositovel, ráadásul CD-t árulnak , ami viszont valóban szabálysértés - őket nem bántják. Videó
Jók egyebkent, és én kifejezetten örülök is neki, hogy életet hoznak a szépséges Budapest Belvarosaba (ami, ugyebár az egyik legkedveltebb turistacelpont Európában), de az óriási szemetseg, hogy a közteresek őket nem piszkaljak - a 80 éves rokkantnyugdíjas kis bácsit viszont, aki ott cincog a rozzant hegedujevel, hogy összeszedjen valami kis kiegészítést a penzecskejehez, és a fogyatékos fia vigyáz ra, viszont állandóan megbirsagoljak. Csakugy, mint az aranytorku enekesnot.
Ja: közben meg a kurvak, drogdilerek, valutauzerek, arusok, részegek, koldusok és egyebek vígan elvannak. Azok nem vetnek rossz fényt a városra - a zenészek igen??
Hogy is van ez, tisztelt Közterületfelügyelet, illetve V. Kerületi Onkormanyzat?
Felejthetetlen emlék az első moldvai utazásom 2008. júliusában, amikor a Magyarfalusi Napokra hívtak meg énekelni. Fogadd szeretettel ezt a kis hangulatvideót az első napról
Felejthetetlen emlék az első moldvai utazásom 2008. júliusában, amikor a Magyarfalusi Napokra hívtak meg énekelni. Fogadd szeretettel ezt a kis hangulatvideót az első napról:
Zene: Barozda együttes. Erről az albumról letöltheted:
Igyekszem még majd több képet is előbányászni Erdélyből az útról, moldvai csángó falvakból, és magáról a fesztiválról, imádni fogod őket!
Ségercz Ferenccel (furulyák) és Csibi Szabolccsal (koboz). (A kéz nem tudom, kié)
Imádnám ezt a blogot csinálni, mert szeretek írni, sokezer nagyon klassz fotóm van az utóbbi majdnem másfél évtizedből, helyes kis videókat is vettem fel, jó sokat, és imádnám neked mindet megmutatni, hogy egy picike kis hangulatot te is elkaphass mindabból a szépségből, amit én átélek, amivel találkozom utam során. Például:
Palatinus tó, Esztergom Kertváros - Dorog
vagy
vagy
Verőce
Csakhogy.
Csakhogy amint leteszem a fenekemet, hogy feldolgozzam, online dokumentáljam a napjaimat, igen hamar meglehetősen frusztrálttá válok, több dolog miatt is.
Technikailag nem vagyok arra berendezkedve, hogy rengeteg fotóval, videóval és zenével dolgozzak. Szakadozó wifivel fel- meg letöltögetni dolgokat nem igazán a kedvencem, ráadásul rettentően gyűlölöm, utálom az érintőképernyőt, a szupermodern tableten egy rémálom dolgozni. Csakúgy, mint az ősrégi netbookon, ami a csigalassúnál is lassabb. Kinéztem egy klassz laptopot, de bizony még sok hiányzik hozzá...
Nagyon nem tesz jót az egészségemnek, ha órákat egy helyben ülök (most pl. egy asztali gépnél itt az apartmanban), a beteg lábam egyáltalán nem örül neki, a szemem sem, derekam, fejem - folytassam? Az emberi test nem arra lett kitalálva, hogy egy sugárzó képernyőt bámulva ücsörögjön. Még a fenekem is csak nő tőle, komolyan! pár óra üldögélés után rögtön észreveszem.
Nem csupán fizikailag, de hangulatilag is sokkal, sokkal, SOKKAL jobb mondjuk egy kellemes vizű tóban lubickolni, az erdőben bóklászni, egy-egy szép várost, falut felfedezni. Egyéb tevékenységekről ne is beszéljünk, most csak az éneklést vagy a táncolást említeném meg.
Az az idő, amit a gép(ek)nél töltök azzal, hogy szépséges kreációkat osszak meg, az utóbbi igen hosszú időben gyakorlatilag egyáltalán nem térült meg. Ha valaki azt mondaná, hogy hat hónap alatt keresett 0,5 (fél) eurót keresett, agyalágyult hülyének tartanánk. Nos, emlékszel a Féleurós dalra?
Azóta, hogy azt írtam (május közepe), dalok, videók, fotók, versek, egyéb írások garmada egészen pontosan 0 (nulla) forintot hozott a konyhára. Így aztán kezdem azt gondolni, hogy mégsem kell nekem ezt csinálnom. Nyilván nincs igény arra, hogy letöltsék a dalaimat, meg mindaz a sokminden, amit megosztok, annyira nem értékes mások számára, hogy egy lájkon túl mást is adjanak érte - értem én, teljesen megértem, ha más, fontosabb dolgok vannak. De valószínűleg már régóta valamit nagyon rosszul csinálok én ezzel a közösségi média meg blogolás dologgal, mert ennyi év alatt, amióta ezzel igyekszem különböző platformokon, mások már milliomosok. Most egy csodálatos hosszú hétvégém volt a Dunakanyarban, rengeteg klassz képet lőttem, egy-két szép kis videót is, de a fentiek miatt nehezen bírom magam rávenni, hogy ezekkel foglalkozzak: kiválogatni, megszerkeszteni őket, ahol kell, posztokat kreálni belőlük úgy, hogy az élvezetes legyen az olvasó-hallgató-néző számára, és aztán a megosztás, megosztás, megosztás favágómunkája... Talán egy tucat lájkért, vagy két kedves hozzászólásért, hogy "Milyen szép!"Szóval, frusztrált vagyok, na. És akkor most megyek megint énekelni az utcára, mert enni mégiscsak kell. És mert az jobbat tesz a léleknek, mint a számítógép előtti ücsörgés. Viszont például nagyon szívesen megmutatnék jópárat a képekből, amit a Dunakanyarban meg a Börzsönyben csináltam, de már a harmadik képet nem tudom ide feltölteni, mert túl nagyok. Kinek van ideje ilyesmivel bíbelődni?Na, csak sikerült valahogyan idecsalni őket, szeresd!
Esztergom. Harminc fokban loholva az utolsó vonatomhoz, csurog rólam a víz, egyik kezemben a bőröndömet húzom, a másikkal fényképezek, és mivel folyton az órát nézem, nem teszem el a telefont, hanem itt éppen a számban van.
Verőce, a vasútállomáshoz vezető kis utca. Még 20 percem van a vonatig, a 18:19-est elérem, addig elrohanok a vasárnap este is nyitva tartó pékségbe, mert ma még csak a fél falat maradék lagzis sütit ettem.
Kismaros
Kóspallag
Börzsönyi Szabadidőközpont, Kóspallag - itt egy érdekes éjszakám volt...
Nagymaros-Visegrád vasútállomás. Itt csináltam két kis éneklős videót is
Isteni!!! A dorogi Palatinus tó az ország egyik legtisztább vizű tava
Hát, köszönöm, hogy kiönthettem, ami a szívemet nyomja, és remélem, tetszettek a képek. És tényleg, rengeteg van még csak erről a néhány napról, meg pár kis sztori.
Örülnék, és megköszönném, ha valamilyen formában őszinte visszajelzést adnál, hogy csináljam-e tovább ezt az Utazás dallal dolgot; akár hozzászólásban, akár a lenti opciók közül bármelyikkel.
VIDEÓ: Ablakomba besütött a holdvilág - Mátyás templom
Majdnem teliholdas nyáréjszaka a Budai Várban... Itt énekeltem, a Mátyás-templom oldalbejáratánál.
Majdnem teliholdas nyáréjszaka a Budai Várban... Itt énekeltem, a Mátyás-templom oldalbejáratánál.
Ez a felvétel is úgy készült, mint az Utazás dallal c. sorozat többi darabja: mindenféle technikai manipuláció nélkül azt a hangot, látványt és hangulatot kapod, mintha ott állnál közvetlenül mellettem, amikor énekelek.
Még az is lehet, hogy néha elcsúszik a hangom, megbotlik a nyelvem, belefúj a szél, valaki beszél, beleugat a kutya, elnevetem magam, valami egyéb, váratlan dolog történik - garantáltan manipulálatlan a felvétel
Ha érdekelnek a technikai részletek: Sony DSC-WX220 digitális fényképezőgépet használtam. Engem azért nem látsz, mert az én kezemben van a kamera, miközben énekelek.
És az sem látszik, hogy voltak, akik a nagy zuhé után a nedves kövön ülve hallgatták a kis műsoromat.
Nos, mint film, nem túl jó a minőség: nem vagyok se képzett videós, picike a kamera, és nem egyszerű úgy énekelni közönségnek, hogy közben filmez az ember - majd ha megengedhetem magamnak, lesz profibb kamerám, sőt, profi videósom is.
De remélem, hogy a hangulatból valamennyit így is sikerül itt átadnom. Hát ha még az égen a csillagok is látszanának, és érezhetnéd az eső utáni áradó hársfaillatot...
Legközelebb a terveim szerint hétfőn és kedden, június 24-25-én fogok itt énekelni megint, este 8-tól. De még megírom pontosan, ha feljönnél és meghallgatnál. Szeretettel várlak!
Itt töltöttem utolsó svédországi évemet, 2012. végéig. Vikingföldnek nevezem a Stockholmtól Nyugatra fekvő Malaren tó szigetvilágát, mert az egyiken található Birka, az első svéd város, a vikingek főhadiszállása. (Nem vicc, ez a neve). Én a Faringsö
Itt töltöttem utolsó svédországi évemet, 2012. végéig. Vikingföldnek nevezem a Stockholmtól Nyugatra fekvő Malaren tó szigetvilágát, mert az egyiken található Birka, az első svéd város, a vikingek főhadiszállása. (Nem vicc, ez a neve). Én a Faringsö nevű szigeten laktam, egy inkább tanyabokornak mint falunak nevezhető településen. Mondjuk, náluk 4-5 ház már falu...
Pár kép, hét évvel ezelőttről, júniusi napokból, szeresd!
Gyakorlati tippek, ha kedvet kaptál hozzá, hogy meglátogasd a környéket
Itt található:
Utazás:
Stockholmból a Brommaplan metrómegállótól a Malaröerna felé induló buszokkal, a városi jegyek, bérletek érvényesek.
Szállás:
Mivel én ott hosszabb távra béreltem lakást, saját tapasztalat alapján utazóknak nem tudok ajánlani, de ha kedvem támadna visszamenni, akkor ezek közül a lehetőségek közül választanék:
A *Hotels Combined oldal sok-sok szálláskereső weboldal ajánlatát hasonlítja össze; ezt használom a leggyakrabban.
Az egyik legnépszerűbb foglalási oldal a Booking.com. *Ezen a linken keresztül 10% visszatérítéssel foglalhatsz, és egyéb ajánlatokkal is várnak.
A koreai Arirang dal, dunai naplementével. 2019. június 3.
Amikor éppen nem valami mást énekelek, azóta ez a koreai dal van mindig az eszemben, reggeltől estig...
Amikor éppen nem valami mást énekelek, azóta ez a koreai dal van mindig az eszemben, reggeltől estig...
Naplemente a Duna fölött, Budapesten, Korea nemhivatalos himnuszával, a 600 éves Arirang énekkel. Többszáz változata van, és mindenki szabadon énekelheti saját előadásmódjában.
(Remélem, helyesen írtam le egy fénymásolt kottából)
Ennek az "Utazás dallal" videónak szomorú aktualitása van: azoknak szól, akik odavesztek, amikor a Hableány hajó elsüllyedt néhány nappal ezelőtt, 2019. május 29-én, a Margit-híd alatt. Csupán hét embert sikerült megmenteni a 33 koreai utasból és a kétfős magyar személyzetből.
Június 3-án párszáz magyar és néhány koreai (plusz egy-két más nemzetiségű turista) énekelt értük a Margit-hídon. Nézd meg az éneklős videót itt: Arirang éneklés Budapesten
Ezután még mindig mélységesen megérintve, lesétáltam a partra, hogy megnézzem a naplementét, és úgy éreztem, hogy egyedül is el kell énekelnem ezt a dalt. Semmiképpen sem tökéletes felvétel, de talán valamit átad a hangulatból és az energiákból.
Persze, vannak rendes fellépéseim is, nem csak az utcán énekelek.
Ezt a jó kis koncertet például a Facebook dobta fel, tíz évvel ezelőttről, ezen a napon.
Budapest IX. kerület, Ferenc tér, kellemes nyáreste. Háttérzenének kellett volna lennem a pavilon bárban, de inkább igazi koncertszerűség volt: az emberek tényleg HALLGATTAK, kisgyerekek jöttek hozzám közel, az arrajárók megálltak, leültek, rendeltek egy sört, valaki még engem is meghívott a show kellős közepén (meglepődött, amikor megtudta, hogy csak ásványvizet iszom... sőt, még hangosan be is mutatkozott, amikor az újonnan érkezőknek a nevemet mondtam.
Nem volt mikrofonom, így az üvegtető széle alá kellett állnom, a zenét pedig bentről kaptam, számítógépről, 2 kis hangszóróból... Elég érdekes hangtechnika volt :-) De rendben ment, és pár dalt zene nélkül is énekeltem.
Ráadást kellett adnom, miután lejárt az idő; olyan kellemes lett a hangulat, hogy egyszerűen nem hagyhattam őket ott csak úgy: közelebb ültek, tényleg hallgattak,figyelmesen, fák és barátságos lámpák alatt...
Ezen a szárnyalós képen szerintem ezt a dalt énekelem, szárnyalj velem:
*****Ha tudsz valami eseményről, rendezvényről, ahová pont ilyesmi műsor lenne jó, szólj:*****
Ha tetszett ez az írás, és szeretnél hozzájárulni a munkáimhoz, többféleképpen megteheted. Igen hálásan megköszönöm, amire lehetőséged és hajlandóságod van.
VIDEÓ: Párszáz magyar és néhány koreai énekelt a Margit-hídon 2019. május 29-én elsüllyedt Hableány hajó áldozataiért, közel ahhoz a ponthoz, ahol a roncsokat megtalálták.
Párszáz magyar és néhány koreai (plusz egy-két más nemzetiségű turista) énekelt a Margit-hídon 2019. május 29-én elsüllyedt Hableány hajó áldozataiért, közel ahhoz a ponthoz, ahol a roncsokat megtalálták.
Az Arirang agy kb. 600 éves koreai népdal, Korea nemhivatalos nemzeti himnuszának is tekintik. Többszáz változata ismeretes, és egyik jellegzetessége, hogy szabadon lehet vele improvizálni.
Néhány percig énekeltünk, és a sok szólam olyan érzést keltett, mint egy végtelen, csendes víz hullámzása...
Készítettem sok képet is, meg később, naplementekor a parton felvettem ugyanezt a dalt; igyekszem azokat is feltölteni. Ezek korábbiak, egy Salamon-szigeteki és egy magyar népdalt énekeltem (videók): Két dal a Hableánynak
***************
Itt a bejegyzéseim végén Online kalapozás szokott lenni, hogy aki szeretné támogatni a munkámat, megtehesse, de itt most ezt ízléstelennek tartanám.
VIDEÓK: Két dal az elsüllyedt Hableány hajó szerencsétlenül járt utasainak, legénységének és hozzátartozóiknak.
Két dal az elsüllyedt Hableány hajó szerencsétlenül járt utasainak, legénységének és hozzátartozóiknak.
Csütörtök este az előző éjszaka történt hajóbaleset közelében sétáltam, itt, a Margit-hídnál, és muszáj volt egy kicsit énekelnem, amivel talán egy kis könnyebbséget hozhatok a lelkeknek.
Énekesként nagyon sok kedves koreai emberrel találkoztam, hálás közönség, és ezért is megérintett a szomorú eset - meg magyarként is, hiszen ezek a turisták a mi otthonunkba jöttek el, hogy jól érezzék magukat, de más sosem térhetnek haza...
Az ének egy Salamon-szigeteki népdal, amelyben a kislány vigasztalja öccsét, aki kérdezi, hogy miért nem jön haza az apjuk: elment messzire, és már az égből vigyáz rájuk.
Régen énekeltem már ezt, és most a pillanat érzelmei alatt egy kissé összevissza kevertem a szöveget, de remélem, ez megbocsátható.
Még egy dal, amit pár perccel késóbb vettem fel:
Csángó népdal.
SZÖVEG:
Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék, Hegyek s völgyek között zengedezve járnék.
Hegyek s völgyek között zengedezve járnék, Kaszálórészekbe' violát növelnék.
Madárka, madárka, ne zavard a vizet, Ne zavard a vizet, hadd igyak belőle!
Hogy igyak belőle, hogy haljak meg tőle, Ettől a világtól búcsúzzak el végre.
***
Hozzanak nyugodalmat!
***
Nézegess szép képeket is:
***************
Itt a bejegyzéseim végén Online kalapozás szokott lenni, hogy aki szeretné támogatni a munkámat, megtehesse, de itt most ezt ízléstelennek tartanám.
Nem egy ötven évvel ezelőtti Jiří Menzel film, hanem igaz történet a XXI. század elején, Český Krumlovból, pontosabban a szomszéd faluból.
Nem egy ötven évvel ezelőtti Jiří Menzel film, hanem igaz történet a XXI. század elején, Český Krumlovból, pontosabban a szomszéd faluból, 2017. májusából.
Meg is találtam az ifjak által ajánlott vendéglátóipari egységet (még egyszer: nem kocsma, hanem vendéglő!): messziről szépen sárgálló, nemrég felújított, nagy családi ház az erdő alatt, pici, gemütlich virágoskerttel.
Az intézmény hivatalos neve Gavallér Söröző, a cégér szerint. Ismétlem: söröző. Tehát most már tudjuk. Természetesen használhatom a toalettet; errefelé nagyon vendégszeretőek még az ingyenes vécéhasználók felé is - végtére is hosszú távon ez megtérül nekik, a turizmusból élnek (az Stockholmban volt, hogy húsz koronát elkértek egy helyen a mosdóért, SEK és nem CZK).
A magától értetődő dolgoknak azonban itt vége is szakad az izgalmas események sorában. Szép, rendes a WC (sok ilyet is látni errefelé); dolgom végzéséhez a hangulatos háttérzenét a hokimeccs közvetítése biztosítja. Mi más, így nyár elején? Csak hogy egy pillanatra se felejtsem, melyik országban járok.
Dúdolom is a himnusszal, amit éppen játszanak: "Szláááávszt-ja-a a-atyééécsisztvaaaa..", meg "Leeee-ni-i-ni-i pááárt vezeeeet, Lááááng, me-ely a-a nééépekeeeet..." Mily szép is a megbonthatatlan barátság & testvériség! Most izibe vissza is repültem jó harminc évvel ezelőttre, imádott, tündérborsó gimis orosztanárnőnk, Zsombiné óráira.
De nyomban térjünk is vissza 2017. tavaszára!
A kedves Olvasó is azonnal látni fogja, hogy a következő, felejthetetlen és jelentőségteljes pillanat a Nové Spolí nevű kisközség (első írásos említése a XIII. század közepén, ma alig 130 házzal, kb. 500 lakossal) mindennapjaiból egyértelműen méltó a megörökítésre.
Tehát: megkönnyebbülve, fejemben a szovjet/orosz himnusz dallamával lépek ki a kocsmából vendéglőből. Ha az ember eltölt némi időt Bohémiában, olvas például egy kis Hrabalt, megnéz egy-két filmet, cseh zenei gyöngyszemeken művelődik (nem csupán Smetana Hazám című eposza kötelező darab a Moldva folyót dicsőítő szvittel, hanem eme remekmű is), akkor előbb-utóbb megtanulja, hogy semmin se kell meglepődni.
Még akkor se lepődsz meg, amikor beköszönsz a faluban egy nyitott garázsba útbaigazításért (Škoda áll előtte - ja, bocsánat, ez még evidens), és a jólápolt, gondosan szép színesre sminkelt, tökéletesen berakott frizurájú (hátha valakinek még rémlik ez a fodrászati szakkifejezés), mackónadrágos és Scholl gyógypapucsos, hatvanas hölgy meg a nájlon otthonkás kis mamika mögött a kecó mélyén meglátod a birodalom urát: lábát szétvetve trónol egy hokedlin, teljes öltözete egy pár NDK-s szandálból áll. Zoknival - bár ez a klasszikus divatrészlet még mindig a magától értetődő dolgok közé tartozik.
Kétszer is odapillantasz meggyőződni róla, hogy jól látsz-e, és bizony, tényleg: a joviális, bajszos, erősen kopaszodó fej és a kerek, kisebb rózsaszín hordóra emlékeztető tekintély alatt valóban szabadon látható, ami tisztességes férfiembernek a lába között szokott himbálózni (mármint ellazult állapotban). Csak úgy, ahogy a Jóisten megteremtette. Fényes nappal, nem is kell érte nyakat meresztve bekukucskálni az utcáról, közszemlére téve.
Nem mintha bárki más járna arra; a vendéglő közönségén kívül csupán egy babakocsis fiatalasszonyka, meg két áruszállító srác. Na meg te, az idegen utazó-kiránduló-vendég-turista, akit világlátás közben idevetett a sors.
Egy ezredmásodperc alatt könnyedén elrejted, hogy köpni-nyelni nem tudsz, és a létező legkedvesebb hangon kérdezed meg: vajon ezen az úton visszajutsz-e a központba?
A létező legkevesebb hangon megkapod a felvilágosítást a nyugdíjas diszkókirálynőtől, barátságosan elköszönsz, majd elindulsz a város felé.
A megdöbbenés után egyébként gondoljunk csak bele egy picit jobban: teljesen normális, hétköznapi helyzet! Emberünk a saját várában úgy öltözködik, ahogy akar, hát nem?, az anyukájának és a feleségének nyilván nem újdonság a látvány, ahogyan a család feje az egészségvédő D-vitaminban tobzódik, a májusi késődélután aranyos napsugara pedig igen kellemesen melegíti a melegíteni valót, de még nem éget, az érzékenyebb részeket is valószínűleg finoman simogatja.
Csak a korsó sör hiányzik főszereplőnk kezéből.
Ha valami, akkor Csehországban ez a meglepő.
-- Český Krumlov, 2018. július 16. (a történet 2017. májusából való, az Első fürdés a Moldvában folytatása - fogalmam sincs, miért nem akkor publikáltam..)
Gerák Andrea
A fotók csak illusztrációk, útközben visszafelé készítettem őket, a történetben szereplő házat még csak véletlenül sem ábrázolják.
Ez pedig az egyik ház, ahol egy kis ideig laktam; parasztbarokk épület az 1600-as évekből: